Vezetett:
Az előadó-művészet irányába az az idő óta már meghalt Pintér Tibor indított el. Hatalmas tudását, empátiáját, a versek iránti szeretetét a mai napig jó példaképnek tartom. Ő volt az első mesterem. Nála kezdtem el megszeretni az irodalmat, ami papírból és betűből élő szóvá válva varázslatot teremtett.
Első színjátszós tapasztalatiamat középiskolás koromban szereztem, Pápán. Az iskolai csoporttal készültünk rendszeresen a nemzeti ünnepek megemlékezéseire, ezen felül egyéb színdarabok elkészítésével tanultuk a szakmát. Megyei Színjátszó Fesztiválokra jártunk és szemmel tartottuk a többi megyei csoport munkáját is. Sok embert megismertem ennek köszönhetően. Közben a versmondást sem hagytam abba, nyári táborokban csiszoltam tudásomat, s elmentem néhány megyei és országos versenyre, hogy összemérjem a tudásomat másokkal, ha ilyet egyáltalán lehet ebben a műfajban, és hogy a zsűrik értékeléseiből megszabjam magamnak a további irányt.
Tabarin komédiákkal kezdtem. Ezek hálás francia vásári komédiák. Nem túl hosszú, nem túl rövid, kicsit szabadszájú, ez általában tetszik a népnek, ezért jól eladható. De munka is van vele bőven. Azután következett az első Polányi Passió. Nagyszabású előadás, tömegszereplőkkel. Jó hely a tapasztalatszerzésre és az ismeretség bővítésére. Ezt a technikus vizsga után, 1995 szeptemberében egy erdélyi turné követte az ajkai Forrás Színpaddal, aztán az évad, a Salamon király varázsgyűrűjével. Félprofesszionális társulat, szervezett vidéki előadásokkal, bérletben. Gyerekdarab. Nehéz dolog az ilyen.
Vezető:
1996-tól a veszprémi Hittudományi Főiskolára jártam. Innen a mai napig hiányzik a közkultúra. Amíg ott voltam szervezkedtem. Létrehoztunk egy színjátszó csoportot. Kovács Bettivel közös rendezésben elkészítettük Friedrich Hebbel Mária Magdolna című darabját. Közepesen sikerült. A következő évben egyedül rendeztem meg Ionesco Kopasz énekesnőjét. A megyei fesztiválon a legjobb férfi alakítás díján kívül mindent besöpörtünk vele. A mai napig ezt tartom az egyik legjobban sikerült munkámnak. Az Országos Diákszínjátszó Fesztiválon valamiért nem talált megértésre a zsűri részéről, bár a közönség nagyon szerette az előadást. 1999-2000 tanévben a veszprémi Jendrassik Szakközépben vezettem csoportot. Itt készítettem el az első saját darabomat. Egy mozgásszínházas elemekkel átszőtt akció volt ez, a História XX. Ezt a darabot első ránézésre deviáns tanulókkal készítettem, akik mintha javító-nevelő foglalkozásra lennének beosztva színjátszózni. De jó szívvel - lélekkel dolgozva, szépen helytálltak az előadással.
Kétszer vezettem a megyei színjátszótábor klasszikus dráma szekcióját. Első évben inkább a színjátszók szintre hozásával foglalkoztam, s csak egy rövid abszurdot készítettünk. A második évben Örkény István Pisti a vérzivatarban című darabjának rövidített változatát vittük színre.
2002-től dolgozom az Ipari Szakközépiskolában. A kötelező iskolai ünnepi műsorokon túl rendszeresen készülünk a megyei Színjátszó Fesztiválra és adandó alkalommal a Helikonra is. 2003-ban Örkény Egyperceseiből szerkesztettem egy rövid összeállítást és egy Tabarin komédiát mutattunk be. A legjobb Férfi alakítás díját hoztuk el. Meg egy nagyon dicsérő zsűri minden jó kívánságát. 2004-ben saját darabomat vittem színre, melyet Karinthy írások segítségével készítettem. Címe: Kar-inti. A Helikonon Bronz - minősítést kapott az előadás.
